Motorozás a nyugati határ mentén |
||||
|
||||
A túrát azoknak is ajánljuk akiknek egy hosszabb külföldi túra nem fér bele az idejükbe viszont szívesen gurulnának a Rhinos csapattal. Ha szeretnél a pároddal egy kellemeset motorozni ez egy remek alkalom lesz, nem sietünk, nem megyünk sokat, és még egy kis wellnessre is lesz lehetőség Hegykőn!
|
||||
Nos, kedves motorosok, mikor a túra előtti napokban bárki tudomást szerzett arról, hogy a hétvégén gurulunk egyet az Alpokalján, szánakozó tekintettel nézett vissza rám. Egyesek tekintetéből sajnálatot véltem kiolvasni, hogy ez a szerencsétlen lúzer nem tudja mire vállalkozik, mások komplett idiótának néztek a várható időjárás ismeretében.
Én viszont úgy vagyok vele, hogy ha egyszer elhatároztuk, hogy megyünk, akkor biz’ megyünk, mert menni kell!
A gyönyörű későnyári hét után hűvös, felhős szombat reggelre ébredtünk, viszont hét körül, mikor felültem a motorra és elindultam határozottan jól éreztem magam. Bizakodásra adott okot, hogy a felhőzet nem volt teljesen összefüggő, szél se fújt, különösebben hideg sem volt, minden együtt állt egy jó kis kétnapos guruláshoz.
A szokásos budaörsi találkozón már oldott volt a hangulat, pedig a 13 résztvevőből csak 5-en ismertük egymást korábbi túrákról. Két motoros barátunk később csatlakozott a csapathoz, Székesfehérvárnál, illetve Veszprémnél. Azaz, ez volt a terv, de kicsit máshogy alakult.
Nyolc után úgy 20 perccel gurultunk ki a benzinkútról és megcéloztuk az 1-es utat. Biatorbágy után irány Etyek és az első infarktust itt már kapom is. Hatalmas ideiglenes tábla az út szélén, ami félreérthetetlenül ordítja a képembe, hogy Etyek lezárva. Hát persze, a bornapok! Ciki lenne a túra 20. kilométerénél visszafordulni, így marad a töretlen bizakodás, és pozitív kisugárzás: mi azért átjutunk! És valóban: a kordonok már kikészítve a falu határában, de még nincs lezárva az út! Átjutottunk! Elsuhanunk a Korda Stúdió mellett és az általam igen kedvelt 811-es úton gurulunk kényelmesen Székesfehérvár felé. Az idő kifejezetten kellemes, sok helyen a nap is erősen dereng, már-már süt, ennél jobb nem is lehetne.
Kényelmes gurulással valamivel kilenc után érjük el Székesfehérvárt és közelítünk az első találkahelyhez, a 8-as úti városvége táblához. Nem találunk ott senkit, telefon nem felel, így biztonságos helyre, egy közeli benzinkúthoz állunk be tovább próbálkozni a kapcsolatfelvétellel. Egyszer csak sikerül és kiderül, hogy Jani már Veszprémben van, mert előttünk egy másik motoros csapat húzott el a 8-as úton és ő azt hitte mi vagyunk azok. Sisak fel és nyél utánunk, illetve az idegenek után. Szerencsére azonban még időben elértük egymást telefonon és így Veszprémben végre csatlakozhatott hozzánk O.Z-vel és párjával együtt.
Innen irányba tettük magunkat a Balaton-felvidék felé és Nagyvázsonytól Tapolcáig, letérve a főútról, szép napos időben motoroztunk keresztül jó néhány falun. Isteni volt egy kényelmeset gurulni ezen a gyönyörű szőlővidéken.
Tapolca után a 84-esen tekerünk felfelé, át Sümegen, majd balra a 8-asra, később a 87-esre hogy elérjük Szombathelyet. Idáig már majd 260 kilométernél járunk, így megállunk tankolni és szusszanni egyet. Felettünk ekkorra már kissé összébb záródtak a felhők, sőt, néhány csepp eső próbált megijeszteni minket, sikertelenül.
Irány tovább Kőszeg felé, elhagyva az országot Ausztriában az 55-ös, majd az 50-es úton szeltük át Lockenhaust, Oberwartot és közeledtünk az A2-es autópálya felé. Eddig csak az út volt vizes, itt azonban az eső elkezdett cseperegni, na nem túl komolyan, csak úgy ímmel-ámmal.
Az A2 felett áthaladva kezdett körvonalazódni (távolból szemrevételezéssel), hogy odafönn a hegyekben bizony cudar lehet az időjárás, így változtatunk a terven. Hartbergnél észak felé kanyarodunk az 54-esre és tekergünk felfelé többnyire vizes aszfalton, de fokozatosan gyengülő esőben. Egy rövid ködös szakasztól eltekintve szép környezetben, jó úton, kellemeset motoroztunk egészen Aspang-Marktig, ahol jobbra kanyarodtunk egy kisebb útra Zöbernen keresztül az 55-ös út felé. Ez a kis út az előbbi széles, nyújtott kanyarokkal tűzdelt főútvonallal szemben szűk, visszafordítókkal teli erdei út volt időnként megszakítva az erdőt kis párházas településekkel a domboldalon, ahol tehenek legeltek és még a meredekebb tisztásokon is vágva volt a fű. Ez egy különösen szép szakasz volt.
Ez után az 50-esen leereszkedtünk az 55-ös útig, ahol balra kanyarodtunk Oberpullendorf felé, majd Großwarasdorfon keresztülhasítva Horitschonnál jobbra fordultunk a 62-es útra és átgurultunk az egykori kópházi határállomás szomorú maradványai között Magyarországra. Innen már csak a pár kilométerre lévő hegykői wellness szállodánkat kellett elérnünk, hogy megkoronázzuk a napot egy kis strandolással meg szaunázással.
Azért a vacsora sem volt semmi, két születésnapot is megünnepeltünk és igen jó hangulatban zártuk az első napot.
Az éjszakai eső után kellemes vasárnap reggelre ébredtünk, bár erősen felhős volt az idő az eső már nem esett és nyugat felé szakadozni látszott. Nyolckor reggeli, 9.15-kor indulás.
Kópházánál, a kihalt határátkelő betonterelései között visszagurultunk osztrák területre és Deutschkreutchnál balra lejöttünk a 62 útról egy alsóbbrendű útra. A Nikitsch - Kroatisch Geresdorf - Frankenau viszonylat kellemes útvonal, enyhén kanyargós út kerülgeti a szolid dombokat. Unterloisdorfnál csatlakozunk a 61-es útra, ahol elkezdett kissé cseperegni az eső, ismét csak úgy tessék-lássék. Rattersdorfnál elértük az 55-ös utat, ahol a ’B’ terv szerint, eső és rossz idő esetén, balra, Kőszeg felé mentünk volna, de mi úgy döntünk, hogy ez a csepegés még nem eső, így jobbra fordulunk és Lockenhaus felé vesszük az irányt. Itt aztán letértünk Rechnitz felé és kezdetét veszi a mai napi etap talán legjobb szakasza. Az eső már rég elállt, s bár még mindig felhős felettünk az ég, ennek ellenére határozottan kellemesen érezzük magunkat a nyeregben.
Az egyik erdős részen egy bal kanyarban egyszer csak a perifériámba bevillan egy vékony magas kilátónak látszó építmény.
Nosza, félreállunk a parkolóba és visszasétálunk a kilátóhoz, ha egyszer már ott van, körbenézünk a tetejéről. Parádés a kilátás, mert a 25 méteres magasságával jóval a lombkorona fölé magasodik.
A rövid pihenő után haladunk tovább dél felé, szorosan követve a határt. Már Güssing felé közeledünk, mikor futóverseny miatt leterelnek minket a főútról és pár kilométert zötykölődni vagyunk kénytelenek. Güssingnél rágurulunk az 57-es útra és Rábafüzesnél térünk vissza Magyarországra. A határnál megállunk a MOL kútnál szusszanni egyet, majd Szentgotthárd felé bekanyarodunk az Őrségbe.
Farkasfa, Őriszentpéter irányba haladtunk kedves kis falvakon és erdős részeken keresztül optimizmussal telt szívvel, bár az ég egyre szürkébbé és fenyegetőbbé vált. A baj Nagyrákosnál öltött először alakot, elkezdett ugyanis esni az eső. Még úgy semmi különös, csak esik, de én rosszat sejtve megállok egy buszmegállónál és innentől hivatalosan is esős túrává nyilvánítom az eseményt. Úgyhogy esőruhák fel. Röviddel ez után, még valahol Pankasz térségében egy elém, az útra kiugró őz okoz némi szívdobogást és dolgoztatja meg a Vara ABS-ét.
Fokozatosan erősödő esőben haladunk át Zalaegerszegen és Sümegig már egész komoly ítéletidőben motorozunk.
Mikor begurulunk a sümegi Shell kúthoz, nem is sejtettük, hogy amikor azt hittük, hogy ennél szarabb már nem is lehet, tévedtünk. Hát lehetett. Mert a Tapolca – Veszprém – Székesfehérvár szakasz vasárnap délután megmutatta, hogy milyen az, amikor a természet ereje lesújt. Nem akarom sokat ragozni, cudar volt! Szél és víz nagy mennyiségben. De aki végigcsinálta az méltán érdemli ki a szilaj 1-es fokozatot.
A Velencei tó térségétől fokozatosan alábbhagyott az eső, bár ennek emléke és egy jelentős része is elkísért hazáig (csak a két kesztyűmben volt vagy fél liter víz).
Hat óra körül értem haza és a forró fürdőben azon merengtem, hogy tulajdonképpen milyen jó is volt ez a túra! Szép helyeken, jó utakon, nagyobbrészt jó időben motoroztam egy jó társasággal, akikkel a legcudarabb időben is együtt jöttünk. Szilajul, a természettel dacolva mentünk előre a megállások alkalmával pedig csak röhögtünk a nyomorunkon.
Kiemelt tisztelet azoknak, akik egy motoron ketten ülték végig még a legnehezebb időszakokat is (persze nem nagyon tehettek mást) és természetesen a szülinaposokat még egyszer Isten éltesse!
Dobos Zoltán
Túravezető
térkép megnyitása új ablakban
Hozzászólni csak belépés után lehet!
Honda VFR1200X/D Crosstourer - 2012. január 17.-e régen várt nap volt számomra, mert ezen a napon (első magyarként) kipróbálhattam azt a motort, amit mint koncepciót pillantottam meg még 2010 végén Milánóban az EICMA-n. Az a pillantás akkor végzetesnek tűnt, lenyűgözve álltam ott a jelenés-élmény hatása alatt és éreztem, hogy kiszúrt magának a gép, szinte vonzott és én tudtam, hogy mennem kell vele, hisz engem akar a bestia!
|
Hagy idézzem Dobák Andrist(ST1300):
"nagyon jó volt a túra, ha az ember egyedül ázik szarrá, akkor balek, ha egy csapattal, akkor buli."
Szerintem ebben minden benne van, és ezt a jövőre nézve vegyük alap gondolatnak!!!!!!! :)
Köszi András!
Üdv a Szilaj Nemzettség legifijabb tagjainka!
"Hátulról" nézve a túra nekem is igen tetszett, a "lájtos" gurulás, ami inkább családiasnak, barátinak tetszett, mint hatalmas csapatásnak, de ez mit sem vont le az értékéből.
Az eső... nos néha sírni tudtam volna! De túléltük.
Sajnos kicsit lemaradtam hazafelé a csoporttól, mert még kijutott nekem egy defekt, de hála PánAndris segítségének orvosoltuk a problémát, ezuttal köszönöm mégegyszer neki!
Gratulálok mindenkinek a kitartásért és a nagyon jó hangulatért!!!
Üdv:
Krisz
Sziasztok!
Nálam is van pár kép, majd elküldöm.
Üdv, Ivett
Sziasztok! Én is állatira jól éreztem magam. Mindenki nagyon jó fej ,és több túrára is el fogok menni az már tuti. Nem voltam még ilyen csapatos túrán mindig egyedül húztam a gázt, mint egy hülyegyerek,de köszönöm az élményt. Mostantól csak társaságban motorozom. Speedes üdvözlettel: A két arcú tetkós
Üdv Mindenkinek!
Nekem ez már a sokadik túrám a Rhino csapattal és azt kell mondanom
mindegyik nagyon jó volt !!
Ez egy nyugodt családi túrának indult és ahogy Zoli is említette szilaj
1-2 re sikeredett az időjárás jóvoltából!
Dicséret a már megszokott profi túravezetésért a szép és változatos útvonalért és a minden igényt kielégítő szállásért!
Ami ebben a túrában különösen tetszett a hihetetlen fegyelmezett és kultúrált motorozás. Öröm volt Veletek egy csapatban húzni!
Külön dicséret illeti a lányokat, akik a szememben igazi hősök.
A mielőbbi viszontlátás reményében széles utat és gumifákat
jani
Sziasztok,
ez volt az első szervezett túra amin részt vettem. Hoztam is a formámat, hogy elmentem egy másik csapattal... Nagyon tetszett, jól éreztem magam! Örülök, hogy mégis elmentem veletek mert az idő miatt sokat vaciláltam rajta de ez mindent megért. A csizmám még mindig vizes, a telefonom megtanult úszni de kibírta szerencsére. :) Biztos vagyok benne, hogy még gurulunk együtt. Mindenki nagyon jó fej volt és segítőkész. A hűtőviz folyós viccet nem felejtem el! A frászt hozta rám, de jó poén volt! :) Én is elsütöm alkalomadtán ha lesz rá lehetőség.
Külön köszönöm Pános barátunknak a hátizsák fuvart, sokat segített a komfortérzetemen. Asszem venni kell egy dobozt az XX-re. :)
A térdkoptatót biztos leveszem a gatyámról mert az esőruhában úgy vezettem mintha a fogas is benne maradt volna. A lényeg, hogy minden szép és jó volt veletek!
Jani
Szia Ivett!
A Zoli 30 képet töltött fel, ha a többiek is elküldik nekem akkor felteszem másokét is!
(összes kép megtekintése)menüpontban találod
és hol van a többi kép?
Nagyon jól éreztem magam! Remélem hamarosan ismét találkozunk:-)
Sziasztok!
Valóban csudajó túra volt. Köszönjük, hogy Veletek tarthattunk. Zolinak gratulálunk a profi vezetéshez és persze a leíráshoz. A viszontagságok ellenére bármikor készek vagyunk megismételni... Azért persze jó lenne, ha a jövő heti horvát túra egy picivel jobb időjárás mellett telhetne... Végülis tök mindegy: ott leszünk és KÉSZ!
ÓZé
Jók voltatok, kicsit sajnálom hogy nem voltam ott! De csak kicsit! :)